KronosMortus.com – WinterMoon Symphony (2008) review

A szinfonikus pagan black metal-ban utazó orosz WelicoRuss, 2008-as WinterMoon Symphony albuma csak pár héttel ezelőtt jutott el hozzám, ami nem is csoda, hiszen az internetet böngészve magyarnyelvű leírást vagy lemezismertetőt nemigen találtam róluk, pedig megérdemelnék.

2002-ben Alexey Boganov énekes-gitáros indította útjára a zenekart, majd az azt követő évek során a zenekar különböző tagcseréken esett át. Ezen első nagylemezük előtt mindösszesen két demót vettek fel.

Rövid intrót követően Falkenbach-ot idéző folkos témával indul a lemez és rögtön ezután egy kisebb meglepetés is ér, ugyanis egy csodálatos szólisztikus gitártéma érkezik, mintha valamiféle instrumentális gitárlemezt hallgatnánk (ez a téma aztán a szám végén megint előkerül, keretbe foglalva a dalt). Egy rövid, hagyományos népi melódián alapuló női énektéma szakítja meg a lendületet, azután megint csak a gitáré a főszerep és egy több, mint három perces gitárszólót kapunk. Erre aztán egyáltalán nem számítottam, a műfaj nem hemzseg a hasonló megoldásoktól. Érezni, hogy Alexey a főnök, korlátok nélkül ontja magából a szólókat, gyakran még a verze és a gyorsabb részek közben is teker. Attól félek, sokakat elriaszt ez a dolog, nekem minden esetre szimpatikus e nagyfokú merészség. Ijedelemre azért nincs ok, nem öncélú gitárvirgára kell gondolni, hanem nagyszerűen felépített, érzelmeket kifejező, de ugyanakkor mániákus pengetésre. Ezek után már talán nem is olyan meglepő, hogy teljesen instrumentális tételek is vannak a lemezen, amelyből a Blizzard címűre klip is készült. A többi szerzemény is hasonló felfogással készült, akinek a kezdés bejön, annak végig tetszeni fog az album.

Alexey károgós énekhangja átlagosnak mondható, mondjuk meglehetősen egysíkú, de a célnak megfelel. Elsőre furcsa lehet az orosznyelvű ének, de hamar hozzá lehet szokni. Szövegeikben a természet szépségével, a természetet mozgató erőkkel és a társadalmi kultúrájukkal foglalkoznak.

Érdemes még megemlíteni Alexandr Golovin basszusgitárost, hangszere tisztán és jól hallhatóan szól. Játéka általában a ritmusnak ad mélységet, de azért a lazább részeknél beszúrogat egy-egy izgalmas futamot is.

A többiek is jól teljesítenek, ugyan kiugró dolgokat nem visznek véghez, a rájuk háruló feladatot remekül ellátják.

A szerzemények eléggé változatosak, gyakoriak a tempóváltások, black metálos gyorsulás, szimfonikus betétek és itt-ott rövidke akusztikus pillanatok teszik izgalmassá az összképet.

Az album hangzása jónak mondható, egy csipetnyi ’izmosság’ ugyan még elkelt volna, de azért szégyenkezniük nem kell.

Megvallom őszintén, hogy mostanában nem igazán került közel hozzám egyetlen szimfonikus pagan black metál album sem, de ha izgalmas zenét szeretnék hallgatni, sok-sok gitárszólóval, akkor a WelicoRuss az első, akik az eszembe jutnak.

Original source:
www.kronosmortus.com